"A magyar népdal az egész magyar lélek tükre, a magyar nyelvvel egyidős; a magyarság történelme során kialakult és az évszázados - évezredes - használatban csiszolódott népzenei hagyomány anyanyelvünkhöz hasonló érték. Benne mindannyian magunkra ismerhetünk, belőle mások is megismerhetnek bennünket."
Kodály Zoltán
A magyar népdal mennyiségét tekintve is egyedülálló, hiszen a Magyar Zenetudományi Intézet több mint kétszázezret regisztrált. (Németországban például mindössze hatezeret gyűjtöttek össze.) Az intézetben őrzött felvételek mennyisége mára meghaladja a tizenegyezer órát, a lejegyzések száma legalább háromszázezer.
17:00
„Így látom Martonvásárt”
fotókiállítás megnyitó (BBKK Galéria)
„SZÉP PORTA” díjátadó,
a díjakat átadja
Gucsek István alpolgármester
Közreműködik
Juhász Balázs különleges ütőhangszeres produkcióval.
15:00
10:00-18:00
Hungarikum Udvar;
Népi játszótér;
Kézműves vásár és foglalkozás gyerekeknek, családoknak;
Marton-EXPO a Kodály utcában.
10:00-10:30
Hungarikum Udvar - megnyitó
A Brunszvik Teréz Óvoda műsora
10:00-18:00:
Hungarikum udvar;
Népi játszótér; Kézműves vásár és foglalkozás gyerekeknek, családoknak;
Marton-EXPO a Kodály utcában.
09:30-12:00
Dalárdatalálkozó
Iglice Népdalkör (Dinnyés);
Alcoa-Köfém Nyugdíjas Klub kórusa (Székesfehérvár);
Vox Váli Együttes;
Tordasi Férfi Dalárda;
Pázmándi Népdalkör és Citerazenekar;
Polgármesteri kórus;
Dabasi Dalkör;
Beethoven Általános Iskola kórusa
A rendezvény belépőjeggyel látogatható (szombat délelőtt kivételével, amikor ingyenes).
Jegy vásárlására a HELYSZÍNEN is lehetséges.
Napi jegy
Felnőtt
1500 Ft
Diák és nyugdíjas
800 Ft
3 napos bérlet felnőtteknek
elővételben
(08.01. - 09.09.)
3 000 Ft
a helyszínen
3 500 Ft
3 napos bérlet diákoknak és nyugdíjasoknak
elővételben
(08.01. - 09.09.)
1 600 Ft
a helyszínen
2 000 Ft
Elővétel
Kedvezményes elővételre 09.09-ig volt lehetőség.
Az InfoPont nyitvatartási ideje :
Kedd - Péntek 10-18ó
Szombat - Vasárnap 11-17ó
(tel.: +36 22 460 065)
Az online vásárlási lehetőség megszűnt.
JEGYEKET A HELYSZÍNEN VÁSÁROLHAT!
A fesztivál szervezéséhez nem elegendő a BBKK csapata, így idén is keressük az önkénteseket, akik szívesen vennének részt a szervezési és lebonyolítási munkálatokban.
Felhívjuk a középiskolás korosztály figyelmét arra, hogy a közösségi szolgálatukat intézményünknél is teljesíthetik.
Jelentkezni a martonvasar.onkentes@gmail.com e-mail címen lehet,
kérdéseikkel pedig Oroszné Pál Mónika igazgatóhelyettest, rendezvényszervezőt,
az önkéntes program szervezőjét a 06 22 460 286-os telefonszámon kereshetik.
Kunos Tamás -- projektvezető
+36 20/ 434 3658
kunosfolk@gmail.com
Pfiffer Zsuzsanna -- BBKK igazgató
+36 20/ 484 9955
bbkigazgato@martonvasar.hu
Oroszné Pál Mónika -- BBKK igazgató helyettes, rendezvényszervezés, önkéntesek
+36 20/ 410 5616
rendezveny@martonvasar.hu
Tóth Andrásné -- Egyesületi elnök, Hungarikum udvar,
Termelői- és kézműves vásár, Marton-EXPO
+36 20/ 941 8319
tothnebmarti@gmail.com
Nagy Árpád -- kommunikáció
+36 20/ 625 0014
kommunikacio@martonvasar.hu
Brunszvik-Beethoven Kulturális Központ
2462 Martonvásár • Emlékezés tere 2. • +36 22 460 286 bbkozpont@martonvasar.hu
Ötlete, javaslata van? Üzenjen nekünk!
A VIRTUÓZOK produkció végleges műsora
1.Boros Misi/zongora Haydn: D-dúr zongoraverseny II, III. t. (8’) - zk
2.Szauer Bianka/hárfa Mozart: Papageno áriája a Varázsfuvola c. operából (átirat) (3’) - zk
Puccini: Lauretta áriája a Gianni Schicchi c. operából (átirat) (4’) - zk
3.Rigó Ronald/zongora Liszt: La campanella (5’) - szóló
4.Tóth Bettina/hárfa Vivaldi: D-dúr hárfaverseny I.t. (5’) – zk
5.Demeniv Mihály/harmonika Vivaldi: A nyár – III.t. (3’) – zk
6.Kéringer Dávid/klarinét Bartók: Három csíkmegyei népdal (5’) – zg km: Rigó Ronald
7.Boros Misi/zongora Bartók: Szonatina (5’) – szóló
8.Csabay Zsuzsanna/fuvola Ian Clarke: Hypnosis (6’) - zg km: Rigó Ronald
9.Tóth Betti/hárfa F. Godeforid: Koncertetüd (4’)
10.Kéringer Dávid/szaxofon Singelée: Solo de concert Op. 91. (5’) - zg km: Rigó Ronald
11.Demeniv Mihály/harmonika Piazzolla: Oblivion (6’) - zk
12.Sándor Zoli/hegedű Hubay: Carmen-fantázia (5’) - zk
A táncosból lett népdalénekesből lett rendhagyó prímás
Hogyan lesz valakiből népdalénekes?
HÁ: Nincs recept. Egyéni válaszok vannak. Az enyém: egy nem tudatos gyermekkori inspirációból indult, és akaratlanul bontakozott ki. Kisgyerekként sok zenét hallgattam Dévai Nagy Kamillától és mint kiderült, az általam leginkább szeretett dalok mind népdalok volta. A tudatalattiba beépült vonzalom után jött a zeneiskola, a maga szolfézsával és az ott tanult népdalokkal.
Népzenét tanult?
HÁ: Nem. Úgy tudom, sokáig az egyetlen népzenei iskola az óbudai volt. Én Sátoraljaújhelyen nőttem fel. Ott erre esély sem volt. Akkoriban balettre, jazz-balettre jártam. Családi vonás volt a zene iránti nyitottság, így zongoráztam is. Az újhelyi Hegyalja Néptáncegyüttes fellépéseit sokszor láttam és tetszett, de akkor a balett még jobban vonzott. Gimnazista koromban kezdtem csak el „tititázni” a sárospataki Bodrog Néptáncegyüttesben.
Néptáncol még?
HÁ: Aktívan nem. Majd hat éven keresztül táncoltam a Honvéd Együttesben de mellette egyre többet énekeltem. Lassan választanom kellett. Amikor áthívtak a Magyar Állami Népi Együttesbe énekelni, eldöntöttem, hogy „letészem a csizmát”. Viszont van olyan műsor, amelyben kihasználják a régi tánctudásomat. És nagy ritkán mulatok még, ha eljutok egy táncházba. Legutóbb például Mérán, ahol fantasztikus kalotaszegi banda húzta és kitűnő mérai táncosom akadt. Ilyenkor persze szembesülök azzal, hogy elszokott az ökör a szántástól, de jólesett végigtáncolni a rendet.
Volt-e valamilyen lökés, hogy elinduljon a népdalénekesi pályán?
HÁ: A szikrát – mint oly sok emberben – , az István a király Rékája, Sebestyén Márti hangja gyújtotta fel. Az ő hangja egy új világot, egy új szemléletet hozott az életembe. Sok népdalt tanultunk az iskolában, de a stílusát nem tanították. Mártin keresztül jutottam el a többi, autentikus népzenét játszó zenekarhoz, majd az „adatközlőkhöz”.
Hogyan írná le belső motivációját?
HÁ: Nehéz megfogalmazni. Közhelyeket tudnék csak felsorakoztatni, olyanokat, mint a „villámcsapásként ért a felismerés…” Arra például emlékszem, hogy amikor a Muzsikástól meghallottam egy mezőségi menetet, azt a bizonyos gyomortájéki izgalmi állapotot éreztem, olyan érzésem volt, mintha szétrobbannék. Beleszédültem abba a felismerésbe, hogy egy hatalmas, számomra teljesen ismeretlen és felfedezetlen sziget partjára vetődtem. Teljesen a rabja lettem ennek a világnak, néptáncos barátaimtól szereztem be az albumokat és kalózfelvételeket, beindult egy kazetta-másolási őrület.
Szülei hogyan értelmezték ezt?
HÁ: Azt hiszem úgy, hogy nekem ez a kamaszkori lázadásom. Nem voltam diszkóba járós, kimaradós, cigizős, bár ugyanúgy nem beszélgettem velük, mint minden normális kamasz. Elvonultam a magam kis világába a kazettákkal és rongyosra hallgattam őket.
Énekelt is, vagy csak hallgatta a zenét?
HÁ: Próbálgattam, de inkább hallgattam. Leírtam a szövegüket. A hajlításokat is bejelöltem. Szerencsére nagyon gyorsan tanulok fül után. A magam szórakoztatására tanultam.
Nyilvánosan is énekelt?
HÁ: Szokták mondani, hogy aki keveset tud az bátor. Én nagyon bátor voltam. Amikor Budapestről jöttek legendás népzenészek én bátran odamentem, hogy tessék nekem egy-két széki nótát eljátszani. Éreztem én, hogy ezt nem szokás, és furcsán is néznek rám, de nagyon szerettem volna kipróbálni, milyen zenekarral énekelni. Ugyanakkor a tánc maradt a szerelmem. Röviden: balett-táncos szerettem volna lenni és nagy „civil” vargabetűk után karakter lett a spicc-cipőből. Miskolcon történelem szakot végeztem, majd kalandos úton egyszer csak a Honvéd Együttesben találtam magam – hivatásos táncosként.
Ma azért bizonyára van egyszerűbb más út is…
HÁ: Ma már más a helyzet, vannak művészeti iskolák, ahol szép lassan elindulhat valaki a népdaléneklés útján. Megsúgom, nem csak éneket kell tanulni, ajánlott egy hangszer is... Onnan tovább lehet menni középiskolai szintre, majd jöhet az Akadémia.
És utána?
HÁ: Utána jön az élet. Ahogy egy székely néprajzos mondta: „Nemes munka, nem es fizetik”. Nem könnyű a dolga annak, aki ebből szeretne megélni. Lehet, hogy az én generációm az utolsó, akinek ez úgy sikerül, hogy nem kell mellette napi minimum négy órában „valami rendeset” dolgozni.
Az elmúlt 6-7 évben rengeteg tehetséges fiatal indult el. Nekik sokkal nehezebb, mert egyre kevesebb az állami támogatás, kicsi az ország, egyre több versenyzővel. Ez nem Arénás, vagy road-show-s műfaj. Szűkülnek a lehetőségek, a tehetség nem elég, ügyesnek és tudatosnak kell lenni, hogy valaki hosszú távon meg tudja vetni a lábát.
A Magyar Népdal Napján a Rendhagyó Prímástalálkozó műsorában láthatjuk, hallhatjuk. Hogyan került a közelébe?
HÁ: Olyan régen volt, hogy már arra sem emlékszem, hogy Lakatos Robi keresett-e meg? Vagy rajta keresztül Pál István „Szalonna”? Azt tudom, hogy a Művészetek Völgyében voltak Robiék először, még énekesek nélkül. Ott akkorát csattant, hogy Robi, aki ennek az egésznek a keresztapja, érdemesnek tartotta továbbvinni. Így hívott meg bennünket ezután, a bőgőhöz Doór Róbertet, a brácsához Mester László „Pintyő”-t, valamint a prímásokat: Vizeli Balázst, Szalonnát, Dresch Misit, Both Mikit, Balogh Kálmánt, Korpás Évit és engem.
Mindig teljes volt a csapat?
HÁ: Többnyire igen. Nehéz a szervezés, szinte mindenkinek saját zenekara van... Vannak rugalmas és ügyes zenészek, akik beugranak, ha segíteni kell, de amitől igazán működik a produkció, ahhoz kell az eredeti csapat.
Prímás. Ez a szó a köznapi emberben a cigányprímást jelenti, de itt nem erről van szó.
HÁ: A szó eredeti értelme az első embert jelöli (latinul:primus, első), aki itt nem feltétlenül hegedűst jelent, de mindenképp azt, aki vezet, aki „dirigál”. Ha egy cimbalom vezeti a zenekart, akkor a cimbalmos a prímás, ha egy énekes, akkor az énekes, stb. Ettől persze még nem lenne Rendhagyó ez a prímástalálkozó. Lakatos Róbert klasszikus brácsán, Dresch Misi szaxofonon, vagy fuhunon, Both Miklós pedig elektromos gitáron tölti be a prímás szerepét. Ez már nem a megszokott felállás. Az pedig végképp rendhagyóvá teszi a koncertet, hogy ennyire sokszínű és más műfajban is otthonosan mozgó zenészek hoznak össze egy közös produkciót.
Piacképes áru ma Magyarországon a magyar népdal?
HÁ: A népzene továbbra is rétegzene. Hasonlóan a jazzhez. Egyszerűen tudomásul kell venni – bár ez nemzeti kultúránk egyik alappillére –, hogy ez is egy termék a zenei piacon és a pop-táborhoz képest keveseket érdekel. Lelkiismereti, hazafiúi érzésből még senki nem megy el egy ilyen koncertre, tehát eladhatóvá, szerethetővé kell tenni.
Rengeteg zenét hallunk manapság. Amikor az ember minőséget kap, érzelmeket, amikor megszólítva érzi magát, akkor másodlagossá válik, hogy az éppen milyen műfajt képvisel. Azoknak a magyar népzenészeknek, akik híveket szeretnének toborozni a műfajnak, óriási a felelőssége. (Ezt mondhatja el egyébként bármely műfaj képviselője.) A mit és a hogyan szorosan összefüggnek. A kissé enervált, kissé dekadens, mélyen befeléforduló népzenélés mítosza már nem vonz be új közönséget.
Kell a produkció?
HÁ: Igen, ahogy színpadra kerül, kell. Egy jó produkcióval azokat is megszólítjuk, akiknek egyébként semmilyen érzelmi viszonya nincs ehhez a kultúrához, leszámítva az általános iskolában jól vagy rosszul, de kötelezően megtanult öt népdal emlékét. Semmiképp nem erőltetett, ripacs pozőrséget értek a „produkció” alatt. De akkor mit? Na ezt nehéz megcsinálni! Erre sincs tutti forgatókönyv.
Mi a véleménye a feldolgozásokról?
HÁ: A jó zene: az jó zene. Ha ez épp egy jó feldolozás, akkor mindegy, hogy az egyébként valaminek a feldolgozása. Az angolszász popzenéhez szocializálódott fül nem szokta ismerni a magyar népzenét. Hamarabb énekel el egy mai fiatal egy angol slágert, mint bármelyik népdalunkat. Ha viszont meghall egy „popos” hangszert egy feldolgozásban, mint például a gitár, az mankót, kapcsolódási pontot jelent ahhoz, amit ismer, amit már szeret. Ezért is lehetnek ennyire népszerűek, vagy népszerűbbek a feldolgozások.
Az már egyéni érdeklődés kérdése, hogy meghallgatva a feldolgozást, valaki tovább szeretne-e menni a forrás irányába.
Kell a magyar népdalnak nap?
HÁ: Kell, mert reklámot csinál, mert figyelemfelkeltő, mert pozitív üzenetet hordoz. Ebből a szempontból hihetetlenül nagy lemaradásban van a hazai közművelődés. Ha utazunk, akár délebbre, akár keletebbre és kapcsolgatjuk a rádiót, tévét, több adót találunk, amely folklór közeli. Nem a Muzsika tévére gondolok, hanem a valódi folklórra. Nálunk ez nem létezik.
Amennyire állítólag büszkék vagyunk hagyományaink gazdagságára, kimeríthetetlenségére, egyediségére, már régen a tettek mezejére kellett volna lépni, például létrehozva egy televíziós folk-csatornát. Folkrádiónk van, jó hogy működik, de az sem kap elég figyelmet, megbecsülést, ahogy a műfaj sem. A Magyar Népdal Napja egy kiváló kezdeményezés, egy újabb lépés afelé, hogy a zenefogyasztók figyelme a folklór felé terelődjön. Bízom benne, hogy az érdeklődés egyre dagadó hulláma egyszer csak a döntéshozók alkotó jókedvét is magával ragadja...
A ByTheWay zenekar titkos vágya, hogy idén az Eurovíziós Dalfesztiválon induljon… persze csak Martonvásár után
Mit jelent ma szerintetek egy aranylemez?
B: Az aranylemez inkább eszmei érték. A lemezpiac egyre szűkül be és nem sokan vesznek már lemezt.
Sz: Nagyjából 2 éve írtam meg erről a szakdolgozatomat, hogy a lemezpiac meghalt és senki ne csináljon cd-t, mert nincs értelme. Mégis, annyira jó érzés volt megcsinálni, hogy bíztam és hittem benne, hátha sikerül. Mivel az emberek tényleg nem vesznek már cd-t nagyon megtisztelő, hogy a rajongóink törődtek velünk és segítettek elérni ezt a célt, ami gyerekkorunk óta nagyon nagy álmunk volt. Köszönjük!
Azon kívül, hogy a Magyar Népdal Napjára készültök gőzerővel :-), van-e valamilyen projekt, amin dolgoztok és mesélnétek róla?
Y: A nyár alapból egy sűrűbb időszak, nyilván koncertek szempontjából. Szerencsére elég sok helyre megyünk és most bejött két élőzenekaros fellépés is, amiből az egyik ugye a martonvásári koncert. Vannak saját, nagyzenekaros koncertjeink és azokon kívül ezek az elsők, ahová meghívtak minket élő zenekaros koncertre, és nekünk ez nagyon nagy előrelépés, mert nem sokan mondhatják el itt Magyarországon, hogy olyan élőzenekaros nagykoncertet adnak, ami nem saját szervezésű.
Lesz-e valami különlegesség, amit a rajongók csak ott láthatnak, hallhatnak majd?
Sz: Lesz, például a népdal, amit megtanultunk külön erre az alkalomra. Azt mindenképpen előadjuk. Hogy belevonjuk-e zenekart is, az legyen titok. Mindenféleképpen próbálunk valami különlegeset csinálni belőle, hogy megmutassuk, mennyire fontos a népdal is. Reméljük tetszeni fog!
Miért pont az adott népdalt választottátok?
Sz: Nagyon illik hozzánk. Fiatal srácok vagyunk és ez egy vidám, fiatalos dal és tényleg azokat a gondolatokat sugallja, amiket nagyjából érezhetünk ebben a korban.
Mennyire volt nehéz átdolgozni?
Y: Ugye, ezeknek a népdaloknak az anyagai általában egy énekkel van „felénekelve”, egy dallammal, semmiféle harmóniamenet nincs alatta. Igazából ez az egyik legizgalmasabb dolog volt, amihez mondjuk én valaha hozzányúlhattam, amiben kipróbálhattam magam.
Sz: Amilyen szólamokat csinált belőle Ya Ou, az teljesen más, mint amit eddig megszoktunk. A pop daloknak a harmóniamenete sokkal egyszerűbb és sokkal jobban hozzászoktunk. Nekem nehezebb is volt megtanulni. Viszont tök jó volt és miután hozzátettük ritmust, még vidámabb népdal feldolgozás született.
Korábban volt valamilyen kötődésetek a népzenéhez és a népdalokhoz?
B: Én jártam gyerekkoromban népdaléneklő versenyekre, ahol mindig második lettem, mert Levi barátom nyert meg mindent.
Sz: Hármunk közül nekem van a legkevesebb közöm a népdalokhoz. Nyilván zeneiskolában foglalkoztunk vele, de azon kívül én csak most találkoztam vele.
Y: Nekem volt egy zenekarom, ahol két fajta zenei vonalat követtünk. Vagy népdalokat poposítottunk, vagy pedig a pop dalokat népdalosítottunk egy kicsit. Egy olyan lány énekelt, akinek „népdalos hangját” használtuk ki. Még fel is léptünk a Margitszigeti Szabadtéri Színpadon.
Valami titkos projekt?
Y: Arról beszéltünk a srácokkal, hogy jó lenne idén megpróbálni az Eurovíziót, hátha lesz valami sikerünk. Tehát még az is lehet, hogy oda is készítünk valami meglepetést.
-------------------
Inkább szőke vagy barna?
B: Olyan nincs, hogy szőke vagy barna. Attól függ, milyenre festi a haját.
Sz: Ez attól függ, hogy az a lány, amelyik szép, az éppen szőke vagy barna.
Y: Változó, nekem például volt szőke és barna hajú barátnőm is. Nem hiszem, hogy ez hajszíntől függ.
Alacsony vagy magas?
B: Én az alacsony lányokat kedvelem jobban. Ne legyen nagyon alacsony, olyan közép alacsony.
Sz: Alacsony, bár én annyira nem is nagyon szerethetném a magas lányokat, mert magasabb lenne nálam…
Y: Én nem nagyon szeretem a nagyon alacsony lányokat… bár ez sem igaz, viszont általában a barátnőim nem voltak nagyon alacsonyak.
És ha válogatni lehet, akkor a reál vagy humán beállítottságú lányokat választjátok?
Sz: A kettőnek kombinációja a legjobb. Aztán, hogy melyikből mennyi van az mindig kérdéses, de részemről inkább reál.